Picit úgy ültem ehhez a filmhez, hogy majd csak lesz valami. Mondták hogy Chris Klein és Heather Graham a főszereplő.(Egyik se tartozik a kedvenceim közé). A többiek már a 10.percnél kikapcsolták. Hát rosszul tették...

Gilbert egy árvaházban nőtt fel, sosem ismerte a szüleit. Egy szép napon megismerkedik Joe-val, majd egymásba szeretnek. Telik az idő Gili megkéri Joe kezét. Időközben feltűnik a magánnyomozó akit Gili bérelt fel szülei felkutatására. Az eredmény döbbenetes: Gili szülei Joe szülei. Mindenkiben összeomlik egy világ. Hónapok telnek el, a fiú még mindig nem tudja megemészteni, hogy Joe a húga. Egy napon aztán visszatér a remény, mert beállít Joe igazi testvére. Így Gili-ben visszatért a remény, de sietnie kell, mert a lány éppen férjhez készül menni...

Minden oldalából vígjáték. Na jó. Inkább romantikus-vígjáték. A film elvan szórva akkora poénokkal, hogy behaltam a nevetéstől. Viszont az hogy mindenki a fiú ellen van az nagyon lehúzó. Nagyon jót szórakoztam, nagyszerű film volt. Valahogy olyan Én és én meg az Irén benyomása volt. Lehet a poénok miatt. Richard Jenkins és Orlando Jones állati benne! Tökéletes film.

Teteje: A szegény tolókocsis apát (Richard Jenkins) mindig éri valami.
Legalja: Mindenki a fiú ellen van. Mikor bizonyítaná, hogy nem perverz valami adódik ami arra utal hogy az.

A film: Kötelező!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.