Tim Burton az egyik legnagyobb képzelőerővel rendelkező rendezők egyike. Általában sötét hangulatú filmekkel kápráztatja el a nézőket, de annak ellenére csak-csak termeli a sikert. Nos a Nagy hal valahogy stílusát tekintve kakukktojás, de azért mégsem annyira hogy Tim letagadja.

Edward Bloom élete izgalmasnak mondható. Haláláig megannyi esemény érte egész életében... Fiatalkorában ő volt a város legnépszerűbb embere, később útra kelt egy óriással, majd rátalált a szerelem. A kiszemelt lányért nagyon sokat megdolgozott és mikor beteljesedni látszódott a szerelem újra el kellett hagynia, amikor is újabb kalandok vártak rá. Mikor hazatért és családot alapított újra elkezdte járni a világot és segített régnemlátott Fantom nevű városkán... Edward a halálos ágyán is ezekről az élményekről is mesél, csak a fia valahogy nem akarja elhinni, hogy valóban így történtek e...

Nehéz összeszednem a gondolataimat a filmről... Ed ahogy olvassa az enciklopédiát, gyermekkorában, akkor azonosul a hallal. Ha nincs bezárva sokkal nagyobbra nőhet. A film 2 idősíkban játszódik. Látjuk az öreg Edwardot utolsó napjaiban és fiatalon az egész életét. Az öreg Edward többször utal a vízre, meghogy egész életében szomjas volt... Mintha tényleg egy hal lenne. Elég fantáziadúsan meséli el az életét és ahogy mindenki ámulattal hallgatja, pont a fia kételkedik benne. A rendezést tekintve nagyszerű, hogy Tim Burtonről ilyet is látunk, mert ez nem az ő stílusa. A történet nagyon jó, másfelől pedig megható. Akár egyszeri megnézésre is, de mindenkinek ajánlom.

Teteje: Ahogy a halálát képzeli el...
Süllyesztő: Az a ferde ház.

A film: Ajánlott

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.