Ha már az előző postom katasztrófáról szólt, ám szóljon ez is!

1959-ben egy iskolai ünnepségen egy időkapszulát ásnak el, mely a diákok jövőről való elképzeléseit tartalmazza. 50 évvel később a felnyitáskor Caleb azt a borítékot kapja, ami csak számokat tartalmaz. Apja John rájön, hogy a számok az ötven év katasztrófáinak dátumait jelölik és hátra van még egy jópár...

Mit mondjak? Le a kalappal. A film misztikusnak indul, rejtélyes, majd átvált katasztrófába és a végén sci-fi-ként zárul. Nembeszélve a drámai vonalról. Nagyszeű ötvözet. Kiváló az alaptörténet, de megint lehúz az özvegy-depressziós apa-fia kapcsolat. Ez már haladás, legalább nem elvált. Egyszer látnék már egy olyan filmet amiben egy boldog család van a középpontban. Na meg az, hogy John tudja, hogy hol a katasztrófa és ahelyett, hogy elkerülné odamegy az életét kockáztatva. Végig ezen gondolkodtam a filmen, ha egyszer a jóslat azt mondja, hogy aznap annyian halnak meg; akkor azellen már nem tud mit tenni!? Az eleje érdekes, majd ellaposodik (de annyira, hogy legszívesebben kikapcsolnád), jön egy kis látvány, majd újabb rejtély és a finálé. A látvány még jó lett volna, ha nem lehetne észrevenni a számítógépes effektusokat. Sajnos ez nekem rontott az összhatásban. De nem is kell kivonnom a számomra idegesítő részeket, mert a film azok ellenére is jó volt és tutira megnézem még egy párszor...


Ez jó volt: Szerinte érdekes vagy, bár én a "meleg" kifejezést használnám rád.
Ez nem: Sok olyan dolog volt, ami nem tetszett.

De a film: Ajánlott
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.